Az egyéni kísérést azoknak ajánlom, akik nem szeretnék a gyászukat egy csoportos közegben megosztani.
Őket egyéni ütemben kísérem, melyben a gyász természetes folyamatát egy bensőséges, biztonságos térben élheti meg a támaszt kereső. Ebben a formában sokak számára az a megnyugtató, hogy osztatlan figyelemben van részük, ami megindítja a ventillálási folyamatot.
Részlet a Lélekbe MERülő szembe(s)üléseink című könyvemből:
(…) Ám annyira egyéni, vagyis „EGY Éni” mindenki útja, története, megküzdési módja, hogy lehetetlenség tuti receptet adni, ami mindenkinek pont ugyanúgy válik be. Így valójában mindegy ki mit ír, mond... Mindegy hány helyen olvassuk, halljuk, hogy ezt vagy azt kellene tenni ilyen-olyan kritikusabb élet eseményeink során. (…)
Olyannyira ragaszkodunk a jól bejáratott sémáinkhoz, megszokásainkhoz, kötöttségeinkhez, fájdalmainkhoz, hogy még a fájdalmunkat is fáj magunk mögött hagyni. Egyetlen lényegeset felejtünk ki az egész folyamatból, mégpedig MAGunkkal szóba állni. Magunk mélységeibe bemerészkedni. Magunkkal párbeszédet folytatni. (…)
Úgy tapasztalom, hogy mindannyian voltaképpen az elmúlástól való félelmünket is siratjuk egy-egy veszteség megélésünk során.
Ám abban hiszek, hogy földi utunk során valójában mindvégig önmagunkkal kell szembenézni, ÖNMAGunkhoz kell megérkezni, önazonosan felvállalva minden egyes földi lépésünket és ezáltal eljutni a bensőnkben lévő MAGbéli emlékezetünkig, végül pedig a földi utunk elengedéséig, a megboldogult átlényegülésig.
Az egyéni kíséréseket elsődlegesen személyes találkozás során tudom felajánlani.
Nem zárkózom el az online módon való kapcsolódástól sem, ugyanakkor jóval eredményesebbnek tartom a személyes térben zajló folyamatot.